A párválasztás akár hosszadalmas macera, akár omló betonfalként temet maga alá, mindenképpen felelősséggel jár. A legtöbb pedofil felesége elámul, mikor párja hóbortjáról tudomást szerez, de sorozatgyilkosok asszonyai is gyakran állítják véreskezű urukról, hogy lehetetlen a vád, hiszen otthon még a szúnyoggal is empatikus. Így járt Eva Braun is, aki szintén nem sokat tudott az ő Adolfjának hatékonyan működő gázkamráiról, legalábbis soha nem látta, mivel a valóságtól elzárva élt az idilli Berghofban. De ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy nem is tudott róla. Mindennapjainknak is megvannak a maguk szörnyetegei, akik ha nem is a szó fizikai értelmében, de gyilkolnak, s mivel kisstílűek, megelégszenek csupán szűkebb környezetük módszeres kikészítésével. Értehetetlen, de igaz, ezeket az embereket is szeretik nők, társul választják, sőt hosszú évekig élnek együtt, s állítólag személyiségük ezen része a nagy döbbenetig tökéletes homályban marad. Ezek az asszonyok vajon néma cinkosok, vagy valóban ártatlan naivák?

A válás hiába oly népszerű, nem a legjobb szórakozás, a gyerekeket majdnem mindig megviseli, de a közös kutyát mindenképp. Edina 30-as éveiben járó igen szépasszony, aki 12 év házasság után most egy szintén gyászreakciós papagájjal és egy állandóan fuldokló mopsszal él együtt. Jelenleg küzd 6 és 9 éves gyermekei felügyeletéért, s egyáltalán, hogy valahogy képes legyen újra összekalapálni magát a meglehetősen ronda válási procedúra után. A történet túl gyakori ahhoz, hogy maga az ügymenet késztessen gondolkodásra, sokkal inkább Edina, ezzel kapcsolatos okfejtése az, ami nem hagy nyugodni.

Nem először esik meg, hogy a válás során az addig teljesen normálisnak tűnő férj, de akár feleség is, olyan dolgokat villant meg személyisége rejtett zugaiból, amire addig –állítólag-nem volt példa. Derült égből hurrikán, jégeső és miegymás. Egymás leleményes kicsinálásáról kézikönyvet lehetne írni, a variációk meglepően színesek, aki elég romlott és kreatív, annak valójában nincs határ. A szexuális szokások taglalását már pókerarccal hallgatják a bírók, ők már tudják, ennél sokkal mélyebbre is lehet szúrni.

És Edina férje szúrt is, és nem csak egyszer. Nevezzük őt Lajosnak, aki vállalkozó, méghozzá olyan sikeres, hogy a válságról csak az újságokból értesültek. Szép ház, autók, nyaralások, bejárónő, Edina még csak kedvtelésből sem járt dolgozni. Na, nem az a szépfiú, de annál inkább lehengerlő. A társaság központja, a legjobb házigazda, csodás apa, figyelmes férj, kész csoda, hogy ilyen pasi létezik. Lajos történetei mindig önmagáról szólnak, soha meg nem unta az alföldi, nincstelen kis paraszt gyerek kalandjait, ki legyőzvén számos ellenségét, végül önerőből lett az élet császára. Ahogyan a mesében a legkisebb királyfi, ő is megtalálta a maga szegény, ám annál bájosabb hercegnőjét, akit azóta is véd mindenkitől, leginkább úgy, hogy állandóan felügyeli. Őt is és a gyerekeket is, az a biztos ebben a szörnyű mai világban. Éppen ezért nem is nyomasztotta feleségét munkahelyi problémákkal, zűrös mindennapjaival, olyannyira, hogy valójában vállalkozásának tevékenységi köre mindvégig homályban maradt. Annyi azért néha kitudódott, hogy Lajos a törvényt sajátosan értelmezi, s a Fair Play-díjat is csak komoly megvesztegetés árán ítélnék neki, de ezen aggályok rendszerint elbagatellizálódtak. Edinának csupán annyi dolga volt, hogy férjét hazavárja, szeretgesse, kiszolgálja, egyszerűen csak legyen 100 százalékos feleség, ha már ilyen szépen él. Aki volt valaha feleség az tudja, ez azért nem olyan egyszerű dolog, sőt néha igazán unalmas és fárasztó.

Eljött a nap, amikor Edina bejelentette, ő is szeretne dolgozni. Mint kiderült Lajos az a típusú férfi, aki meg van győződve arról, hogy ő egy személyben képes kitölteni egy női agy minden zegzugát, s igen komoly narcisztikus sérelmet él át, amikor ez megkérdőjeleződik. Edina kitartott és eljött a pokol. Lajosból előbújt Mr Hyde, cinikus, gonosz szörnyeteggé vált, aki a legképtelenebb fenyegetéseket is hidegvérrel beváltotta. Férje ügyvédei láthatóan már gyakorlottak voltak Lajos ügyeinek „tisztázásában”, ki a per végén, új barátnőjével oldalán, vitt mindent, gyerekeket, pénzt, lakást, kocsit, kivéve a mopszot, na meg depressziós papagájt. Edina hétvégi anya lett, most albérletben él, barátai száma megcsappant és várja, hogy valaki felébressze ebből a rémálomból.

Persze mint minden történetnek minimum két oldala van, Lajos nem tudja védeni az álláspontját, de ez esetben nem is az igazság az érdekes. Létezik az, hogy valaki jóval az identitás kialakulásán túl, 12 év házasság után teljesen új személyiséggel rukkoljon elő? Vagy csupán lassan múló illúzió a magyarázat?

A legnagyobb varázslat a szerelem, ami tényleg nem normális állapot, mert ha az, akkor már nem is szerelemnek nevezzük. A nők agya állítólag ilyenkor sokkal megengedőbben működik, ha nem is épül le teljesen a kritikai működés, de azért sokkal több mindent elnézünk, bízván abban, majd lesz még idő szólni a retkes körömért. Ennek a lebegésnek legfőbb ellensége az idő, s az – mint tudjuk – teljesen a maga feje után megy, nincs beleszólásunk. Ki kell várni a józanságot, de addig sok balgaság elkövetésére adódik lehetőség. Például arra, hogy nem vesszük észre, egy szakképzett pszichopatával kötöttük össze az életünket.

Pszichopatába beleszeretni nagyon veszélyes és könnyű is. Sajnos roppant elbűvölők tudnak lenni, még akkor is, ha cseppet sem jóképűek, lehengerlők, nem ismernek akadályt. Nem stresszelnek, nem szoronganak, egyedül az unalomtól félnek. Szerelmük gyorsan lángra kap, szép szavakban nincs hiány, sőt, de az érzésekről, amiről beszélnek, mit sem tudnak. Így történhet meg az, hogy a női szívek, a hálószoba ajtók, na meg a pénztárcák is túl gyorsan nyílnak meg előttük. Nagy játékosok, mesterei mások átverésének, az érzelmek kihasználásának, s ami a bónusz számukra, mindezt lelkiismeret furdalás nélkül tehetik. Ennek egyik oka, hogy az orbitofrontális kérgük-ami az alapvető morális elvárások betartására biztat bennünket- meglehetősen alulműködik, s szerkezetileg sem tökéletes. A rossz hír, hogy elég sokáig képesek normálisnak tűnni, ha mégis hibáznak, oly őszintén kérik a bocsánatot, hogy elhúzódik egy ideig, míg valójában kiderül, tényleg nagy a baj.

Ebből következik, hogy azok a férfiak, akik nem sármosak, nem erősek és nem bátrak, pénzük sincs, intelligenciájuk gyatra, humoruk rémes, fát sem tudnak vágni és még merevedési problémáik is vannak, azoknak – kihalásuk elkerülése érdekében-nem árt, ha némiképp pszichopátiás vonásokkal rendelkeznek. Ez persze csak nekik jó.

Önimádó férfit szeretni szintén tánc a kötélen, ugyanis a nárcizmus az, ami még királyfivá változtatja a mocsár szélén kuruttyoló békát. Nem túl bonyolult számukra a világ: vannak ők, a kiválasztottak, a többi ember csupán a rajongó tömeg, illetve ámuló hallgatóság szerepét tölti be életükben. Agressziójuk gyakran a másik ember személyiségének, önértékelésének szétzúzásban nyilvánul meg, s csak igen sokára kezd derengeni, hogy nem több ő, mint szimpla szájhős.

Az egyszeri lány a mesében csak benézett az asztal alá, meglátta, hogy udvarlójának láb helyett patája van, rögtön tudta, az ördög mellett ücsörög. Dönthetett kell, vagy nem kell ilyen feltételekkel, és a lényeg, hogy döntött is. Valami mindig elárulja, és nem csak a három aranyhajszála, bojtos farka, sátáni vigyora…a kérdés az,benézünk-e az asztal alá, vagy csak nézünk a szemébe, anélkül, hogy látnánk. Ez is egy döntés.

Hozzászólások