(Filmajánlás)

Romantikus. Filmvígjáték. Nagyjából kimerítve a műfajban rejlő összes lehetőséget. Nem új a film (2010.), s nem is egy agyonsztárolt darab, de ha kimaradt az élményeitek közül, egy esős szombat délután megéri előkotorni. Én a karácsony környéki hetrázás közepette leltem rá: egy lágy spanyol filmre vágytam, s ezt dobta a gép. Francia alkotás, de szerepel benne jó sok spanyol nőszemély, gondolom ez zavarta meg a számítógépemet. De nem tévedett nagyot: a filmben nagyjából megsimogat minden, ami a spanyol filmművészetben oly ellenállhatatlan: emberi báj, finom irónia, életigenlés, szerethető bukdácsolások, realisztikus életképek jóleső giccsel ötvözve, talán egyedül a homoerotikus vonal alulreprezentált.

A történet arcpirítóan banális, viszont mindenki olyan örök érvényű tanulságokat vonhat le belőle, amilyet csak akar. Elolvasva néhány kritikát ismét kiderült, hogy felszínesebben észlelem a világot, mint ahogy azt mások teszik. Szerintem nem több, mint egy jó kis film házasságról, szerelemről, pénzről, szorgos/léha hétköznapokról, és azokról a cuccokról, amelyeken társadalmi hovatartozásunktól függetlenül szívesen rágódunk. (Még mindig nem tanultam meg, hogy kell linket beilleszteni a szövegbe, ha kíváncsiak vagytok mások véleményére, szerintem ügyesen megtaláljátok magatoktól is.)

A történet a hatvanas években játszódik Párizsban, sajnos a városból keveset látunk,  annál többet egy ódon házból, melynek tulajdonosa egy se íze-se bűze befektetési bankár, savanyú feleséggel, két undok fiúgyermekkel és egy csodaszép spanyol cselédlánnyal körítve. A házban további spanyol lakosok is fellelhetők. Ők különböző módon esendőek, viszont mindannyian nők, a francia nagypolgárságot szolgálják, terveik vannak az életben és a személyes ellentétek dacára is összetartanak. Az üzenet lazán dekódolható: nem az a lényeg, hogy szutykos vécében tapicskolunk, hanem az, hogy vannak álmaink, vágyaink, és ha finnyázunk is egymás miatt, azért jobb szeretni a másikat, jól érezni magunkat, meg úgy egyáltalán, örülni az életnek. Ajánlom minden pedagógus kollégám figyelmébe azokat a viselkedésmintákat, amelyek mindezt a viszonylag békés és vidám egymás mellett élést lehetővé teszik.

A hatodik emelet alatti szinteken kevésbé habos-babos az élet. Bár teljes a főúri puccparádé, a lakók lelkileg nincsenek a csúcson. A főhős házaspárnak túl sok mondanivalója már nincs egymás számára, s ahogy megjelenik a fiatal szobalány, a makulátlan háziúr újraértékeli az életet. Az asszonyka költi a pénzt, cseszegeti az urát, közben húzza a száját. Szenvedése közepette csak lassan kezd el derengeni neki, hogy az ügyeskezű szobalánnyal nem csak rend költözött az életükbe, hanem színtelen ura is kivirult: az altruista attitűdök mellett beköltözik a szerelem a szívébe. Ok-okozati összefüggés iránya nem egyértelmű.

A végkifejlett épp annyira banális, mint amilyen maga a történet. De éppen ettől olyan szívmelengető. Nézzétek, élvezzétek, könnyezzétek, és ne fogadjatok cselédlányt a házatokba, vagy ha mégis, akkor vigyázzatok a férjetekre, még abban az esetben is, ha a házasságotok során mulya háziállatkát neveltetek belőle.

Luca

Hozzászólások