A nyár olyan, mint a Szilveszter, csak hosszabb ideig tart. A magazinokból, a reklámokból, a szomszéd arcáról és a fészbukk fotókról csorog az életigenlés, kicsit nem vagy észnél, s máris elhiszed, hogy ha nem pörgöd magad a csúcsra, a legjobb esetben is egy depressziós troll vagy. A kölykök cukik és cseppet sem idegesítőek, az anyuk önfeledten strandlabdáznak, az apuk pedig fickósan rakják a tüzet az esti grillpartihoz. Az átlagpopuláció naptejtől csokibarnán éjt nappallá téve fut, biciklizik, hegyet mászik, tengerparti homokban hempereg és fagyit zabál.

A boldogságtengeren evickélve ép lélekkel túlélni a nyarat kiemelkedő teljesítmény. A gyerektartalom nélküli nyarakra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy lurkókkal eltölteni tíz hetet intézményes keretek nélkül minden ellenkező híresztelés dacára sokkoló élmény. Tudatos túlélési stratégiák nélkül téboly. Nem az egyedül üdvözítő út, amin járok, ellenben 17 év melója van benne.

Dolgozó anya

Különleges állatfaj, de nem kihalt létforma. Tíz hétre lepasszolni a kölyköket mentálisan és anyagilag is megterhelő. Kis szerencsével a közelben zizeg egy épkézláb nagyi, vagy legalább egy családcentrikus főnök, aki meggyőzhető a home office előnyeiről. Egyébként marad a bűvészkedés, s ha a gyerek nem változik idomított nyúllá, akkor maradnak a táborok. Nyaranta egy-két tábor egy átlagos pénztárcájú szülőnek és átlagos lelki stabilitású gyereknek maradandó károsodások nélkül kibírható, ennél több kockázatos vállalkozás. Strapás, de frappáns megoldást hozhat egy házibuhera jellegű anyukahálózat kiépítése. Az alapokat célszerű a tanév során letenni, anamnesztikus beszélgetések és keserű zsákutcák után letisztul az a szülői célcsoport, akik életében a nyári szopóág markánsan körülvonalazódik. A nyár innentől gyerekjáték: hol az egyik anyuka szív az én kölykeimmel, hol a másik, néha pedig én a sajátokkal és a kölcsön kapottakkal. Ez utóbbi is túlélhető: tömeges mennyiségű gyerek felnőttcsesztetés helyett eljátszik egymással, s ha mégsem, segít a waldorf örökség: ha vallod, hogy a gyermekek személyisége attól kerekedik, ha nem pofázol bele egyéniségük bontakozásába, némi kölesgolyó, csapvíz és ragtapasz segítségével akár hetekig eldekkolhatsz velük a lehúzott redőnyök mögött.

Lébecoló anya

Gyeses, háztartásbeli és pedagógus anyukák gyakran semmisülnek meg a Dolgozó Anyák megvető pillantásától,

Neked könnyű a nyár, otthon lehetsz a gyerekekkel!

 Aki eltöltött tíz hetet összezárva a saját különböző korú és igényű kölykeivel, az tudja, hogy mi az a szociális depriváció ennyi időt tartalmasan és örömtelien megélni gyerektársaságban lehetetlen. A társadalmi nyomás nagy: ha azon szerencsések közé tartozol, akik a nyarat szeretteivel tölthetik, élvezd, légy hálás a sorsnak és törődj velük orrvérzésig. Az önismeret ebben a kérdésben életbevágóan fontos. Cseszheted a reális énképedet mindaddig, amíg nem tisztázod magaddal, hogy jó-e neked a gyerekeiddel kikapcsolódni vagy sem. A családi minőségi időtöltés definíciójába nálam sok minden belefér, de a kiskecskék jóllakatása állatkerti csemegével, illetve a gyerekfejek számolgatása a gumilófaszkák között a jéghideg tengerben, határozottan nem. Ha megteheted, csak annyi időt tölts a gyerekeiddel, amennyit  muszáj jól esik. Lehetőleg olyan helyszínen, ami számodra is elviselhető. Ha nem teheted meg, akár vághatsz hozzá savanyú pofát is. Ha egy gyerek a hétköznapokban azt éli meg, hogy öröm az anyukája számára, nem lesz lelki nyomoronc, amikor rájön, hogy a mami néha akkor a legboldogabb, ha senki nem szól hozzá. A nyár a szülőké is, nem csak a gyerekeké.

Csomagolás

Az utazásra való összekészülődés a családi harmónia egyik markáns veszélyeztető tényezője. Ilyenkor kristálytisztán körvonalazódik a családi Én-Ti viszony. Fogadjunk, hogy nem csak nálunk tradíció, hogy ebben a kényes helyzetben Ember mindig egyes szám első személyben létezik, az Én személyiségem pedig egybeolvad a gyerekeimével,

ÉN három perc alatt becsomagolok magamnak, TI hogy a francba tudtok elszüttyögni fél napot a pakolással?!

Aki pakolt már a Ti csapatban, az tudja, a kihívást nem az öt tiszta bugyi, az egy pulóver és két rövidnadrág jelenti, hanem a plüssnyuszi, a plüssnyuszi barátja a plüsstigris, az úti-társas, a strandi társas, a gumilabda, a gumilabda ragasztó, a gumilabda pumpa, a pótgumilabda, a barbis ragtapasz, a pókemberes ragtapasz, a szúnyog előtti, utáni, és helyetti krém, a sörnyitó, a gyorsforraló, a mobiltöltő, a hajzselé és a körömlakklemosó szisztematikus összevakargászása.  Mindez egy személyben a TI bűnöd és az Ő kocsijába nem fér be. Néhány stratégia segítheti a teljes összeomlás elkerülését 1. Egy régi, tapasztalt kolléga ötletétén felbuzdulva mostanában két nyaralás között nem csomagolok ki.  A gyógyszeres szatyor, a tisztálkodószeres batyu, a felfújható gumilófaszkás szatyor hetekig eldekkol az autóba, legfeljebb a ruhákat mosom ki botrányos állapot esetén. 2. A becsomagoló-képesség modul a beszédhez hasonlóan csak bizonyos szenzitív életszakaszban aktivizálható. Ha egy gyereknek az első éveiben nincs lehetősége a beszéd elsajátítására, soha a büdös életben nem tanul meg épkézláb módon nyökögni. A csomagolással ugyanez a helyzet. Ha az első években nem vállalod be az extrafeszkót, ami a kölykökkel való közös pakolással jár, akkor később hiába minden erőfeszítés. A fiaim helyett én cuccoltam, ma 15-18 évesen értetlenül állnak a feladat előtt. A lánykáim azonban az első pillanattól kezdve követelték az önálló motyózást. A sokéves szívás gyümölcse az idén érett be. Segítség nélkül tömködik tele a táskákat a sok felesleges biszbasszal nélkülözhetetlen felszereléssel. 3. A kognitív erőfeszítésektől mentes csomagolási eljárás során minden racionális tudást mellőzve random módon dobálom be a cuccokat a táskákba, csak arra figyelek, hogy mindenki szekrényéből és minden helyiségből adott egységnyi lom kerüljön az úti csomagba. Az empirikus adatok szerint az otthon felejtett cuccok/feleslegesen magunkkal cipelt cuccok aránya semmivel sem rosszabb, mint a szisztematikus csomagolási technika kivitelezése során.

Utazás

Az utazásnak nincs optimális időpontja. Délutáni indulás esetén apu idegbeteg módon nyomja a gázpedált, mert különben lekéssük a becsekkolást. Az éjszakai indulás hívei szerint az utat végigalusszák a gyerekek. Ők nem számolnak azzal, hogy a két felnőtt semmit sem alszik: az egyik vezet, a másik azon aggódik, hogy az egyik elalszik vezetés közben és mindannyian meghalnak. Túlélni az első napot kialvatlanul  néhány félig-meddig kialvatlan, de felfokozott érzelmi állapotban lévő gyerekkel és egy édesdeden szundikáló férjjel cseppet sem felemelő élmény. A hajnali indulók abban reménykednek, hogy az ágyból kiráncigált kölykök visszaalszanak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem alszanak vissza, ellenben még a szokásosnál intenzívebb üzemmódban űzik a pisilni kell – kakilni kell – éhes vagyok – hányni fogok- hánytam rituális körforgását. Nincs jó megoldás, de ha átkeretezed a történetet,  s az első napot nem nyaralásként, hanem utazásnak nevezett aktív szopásként definiálod, az új címkétől zuhannak az elvárásaid, és legalább benned kevesebb lesz a feszültség.

Félelmek

Kullancs, napszúrás, leégett bőr, autóban felejtett gyerek, szalmonella vírus. A nyár paralistája tetszés szerint bővíthető. A lényeg, hogy sose haladd meg a számodra optimális szorongásszintet. Mi a cápáktól félünk, ezért már a napszúrás és a bőrrák nem fér bele. A gyerekeim nem hordanak napsapkát, déli 12 óra előtt sose kotródunk le a vízpartra, a naptejet legtöbbször otthon felejtem, ennek ellenére az elmúlt 17 évből egyetlen napszúrásra vagy durva leégésre sem emlékszem. A szorongás olyan, mint a meló: ha minőségi munkát akarsz végezni, ne vállald túl magad!

Nyári lófaszkák

A vattacukor, a bódésoros egyszer használható barbibaba-remake-ek és a vidám színű jégkásák mellett szót érdemelnek a lótúró automaták. Ezek azok az átlátszó gépek, amelyek némi aprópénz bedobása ellenében műtaknyot, pattogós labdát, felfújható gumibaltát, és rágógumiba csomagolt tetkót adagolnak. Nyáron a legváratlanabb helyeken feltűnve teszik pokollá az életünket. Az eredmény garantált óbégatás és földön fetrengés. Mert

nem adsz pénzt,

 adsz pénzt, de beszorul a gépbe és nem ad lótúrót,

ad lótúrót, de nem azt, amit a gyerek kinézett magának,

azt a lótúrót adja, amit a gyerek kinézett magának, de nem neki pottyan ki, hanem a testvérének,

 a lótúró elgurul, elveszik, beleesik a vízbe, megeszik a kacsák…

Köszönhetjük mindezt minden gyengekezű, megalkuvó, következetlen aprópénzzel tele tömött zsebű szülőnek, aki hagyja, hogy ez az üzletág virágzásával beárnyékolja a békés nyaralásra vágyó családok életét. Üdv a klubban!

Aktív nyár

Teljesítménycentrikus világunkban hajlamosak vagyunk nyaralásainkat az elvárások köré szervezni. Ha nem pipáljuk ki a kötelező programokat, gyötör a bűntudat. Városokban műemlékeket nézünk, tengernél kötelező a pancsizás, a biciklitúra nem múlhat el biciklizés nélkül. Ha beledöglünk, akkor is teljesítjük. Nemrég egy kenutáborban a vízreszállás után fél órával kiderült, hogy a vízi létformára még nem érett meg a társaság. Remekül sikerült a háromnapos kenuzás: strandoltunk, játszóztunk, ping-pongoztunk, futottunk, jógáztunk. Annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk, jövőre is kibéreljük a kenufelszerelést.

Hiánypótlás

Kimeríthetetlen frusztrációforrás azzal álltatni magunkat, hogy a nyár éppen alkalmas lesz az évközben elmulasztott feladataink pótlására. Intenzív nyelvtanfolyamok, lakásfelújítások, mandulaműtétek és turbó fogyókúrák csábítanak arra, hogy nagy dolgokba vágjunk bele. Kisiskolás koromban minden nyáron megkaptam a Vakáció című munkafüzetet, amelyben mókás feladatok sora gondoskodott arról, hogy a nyár alatt ne hülyüljek el. Még ma is összeszorul a gyomrom a bűntudattól, ahogy magam előtt látom az augusztus végén is kitöltetlen üres feladatlapokat.

 A nyár nem az épülés időszaka. Sokkal inkább a széthullásé, a megzizzenésé, a spontaneitásé a keretek-nélküliségé. Ha elengedjük az elvárásokat, egyszerűen gyönyörű. Nincs más dolgunk, csak hogy élvezzük. Vagy ne élvezzük, ha éppen nincs hozzá kedvünk.

Luca

Hozzászólások