Az East Fest az, amit a neve után vélsz róla. Amolyan régi típusú fesztivál Kelet-Magyarországon. Nincs filozófiája, sugallata, így ökomamák len nadrágos apukákkal kerülik, modoros értelmiségnek kevés, idősödő sznoboknak meg pláne. Fiatalság és szépség arcul csap, a fűben söröző fiúk már nem engem várnak, az biztos. Viszont zavaros, következetesség nélküli gyermeknevelési elveimet újragondolva, a lányomat elengedtem, sőt elvittem, konkrétan majdnem a bejáratig egy rátukmált Lidl-es szatyornyi szendviccsel. Közben részletesen ismertettem a fesztiválozás szabályait, láthatóan megfogadta, mert bólogatott, majd kirobbant a kocsiból. Rendes gyerek, egyszer azért visszanézett

A bánat nagyúr, de hosszú lépés gyógyítja. Nem lettem tőle huszonöt, ellenben elment az eszem, s kitaláltam, ha beesteledik, hát én is besurranok. Miért ne üvöltözhetném én is a sötétben, hogy „fiúk ölébe a lányok”, meg aztán mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát – tartja az önáltató népi mondás. Már majdnem elhittem. De ha jól figyelünk, az élet küldi a jeleket. Ahogy ott bánatosan iszogattam a langyos műanyag poharas boromat, megláttam karikatúrámat férfi változatban. Túl fehér és túl szabályos fogsora, szolárium beach sárga bőre messziről mutatta, ő is kakukktojás. Kigyúrt karján feszült ugyan a simára vasalt fehér ing, de arcának petyhüdtsége fájdalmas kontrasztban állt a kezét fogó, 20 év körüli lány kicsattanó hamvasságával. De szerintem, ő erről mit sem tudott.„Mit iszol cica?”- érdeklődött, majd a pulthoz masírozott. Az ifjúság azonban ingyen whisky cola ellenére is roppan kegyetlen. „Most nem tudok beszélni, folyton a seggemben van, de majd bent leszakadok róla pár órára”- szólt fojtott hangon telefonjába az italára várakozó szép lányka. Van szívem, megsajnáltam a pasit, némi felebaráti kárörömmel erősen vegyítve. Az okos nő a buta férfiak kárán tanul – összegeztem tapasztalataimat- s még egy hosszú lépéstől nagyjából rendben lett a világ.

Hozzászólások