Mióta beköszöntött nálunk a sötét kamaszkor, fiaim telefonhívási szokásai megváltoztak. Nem panaszkodom, továbbra is rendszeresen hívnak a srácok, a keresések típusai azonban jól körülhatárolható témák mentén mozognak:

1. Eltörött a keze/lába/valamije, ezért azonnal menjek érte kocsival.

2. Nem törött el keze/lába/valamije, ennek ellenére azonnal menjek érte kocsival.

3. A hazaérkezésem időpontját firtató kérdések motivációs háttere kétféle eredetű lehet: pénz vagy kaja kell, mindkét esetben nagyon sürgősen.

4. A híváskezdeményezések számottevő része a hétköznapokban ritkán szükséges használati eszközök lelőhelyét firtatja. Ezek a Mama, nem tudod véletlenül, hol tartjuk a kanalakat?  – típusú kérdések csoportját alkotják.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint egyéb okokból nem szoktak keresni a gyerekeim. Tegnap este azonban megtörtént a csoda. A 17 éves srácom önként és dalolva hívott fel az edzőtáborból. Csak úgy, minden ok nélkül. Bár  gyanítom, hogy a hívás egy hosszútávú befektetés első lépése, de amíg fény nem derül a valódi okra, én örülök, mint majom a farkának.

A rövid beszélgetés során egyértelművé vált, hogy mióta fiam utoljára szóba állt velem a fent említett praktikus témákat érintő kérdéseken kívül, jelleme olyan új elemekkel gazdagodott, melyek biztos alapot jelentenek egy majdani integrált felnőtt személyiség kialakulásához.

A tudomásomra jutó információk széles spektrumon mozogtak:

A tábori koszt se minőségileg se mennyiségileg nem fedezi a megfelelő izomfejlődéséhez szükséges fehérjemennyiséget, ezért a búcsúzás pillanatában zsebébe süllyesztet csak-végszükség-esetére-pénzösszeg felhasználásra került.

A retardált edzők nem engedik a kocsmázást, ezért alig várja, hogy végre hazaérjen és az optimális alkoholszint helyreálljon a szervezetében.

A fizika könyvét nem vette elő, hülyeség is lenne tanulásra fecsérelni az időt, már minden a fejében van, ami egy pótvizsga abszolválásához szükséges.

Üzeni a mostohaapjának, hogy egy isten, szereti és tiszteli őt, mert az indulás előtt lenyúlt  neki ajándékozott parfümje tényleg nagyon király. Na jó, nem szereti és nem tiszteli, de kétségkívül egy isten.

Az előző táborban szerzett, azóta elgennyesedett és rohadásnak indult térdsérülése miatt  felesleges aggódnom, a Velencei tóban szép tisztára ázott.

Ha veszek neki egy laptopot, esetleg hajlandó megfontolni, hogy négy hónap után hazaköltözik hozzánk az apjától.

Most viszont sajnos nem tud velem tovább beszélgetni, mert egy morálisan gyenge csapatba került, akiket azonnal meg kell támogatnia.

Az örömteli hírek birtokában boldogságban úszom. Közben azon gondolkodom, milyen lehet azoknak az anyáknak a sorsa, akiknek gyermekei az erkölcsi fejlődés olyan szintjén állnak, ahol az én fiam tölti be a magasabbrendű  lelkiismereti funkciót…

Luca

Hozzászólások