A történet ismerős: a férfi megtudja, hogy a nő terhes, s a várt öröm helyett kiborul, káromkodik, majd lelép. A revans a születendő gyermek jogainak nevében érkezik: apasági vizsgálat, elismerő nyilatkozat, küzdelem a gyerektartásért, a kapcsolattartásért, illetve annak korlátozásáért. Mert, hogy megérdemli a szemét. Íme, a történet másik oldala.

Ádám 34 éves, s egy hónapja derült ki minden kétséget kizáróan, hogy ő az apukája a most 9 hónapos Petikének. És ez számára sokkal inkább bánat, mint öröm, mivel a kisfiú anyukáját szinte nem is ismeri, legalábbis felöltözve. Ádám és Edina egy éve találkoztak a zenegépnél, majd pár óra múlva már túl voltak az első szexen, ami nem nyúlt hosszúra, mivel Ádám sietett haza a barátnőjéhez, aki éppen influenzás volt. Ez a történet megismétlődött majdnem pontosan ugyanígy még háromszor, ami elegendő volt ahhoz, hogy Petike megfoganjon. Edina 6 hetes terhesen felhívta Ádámot, hogy tájékoztassa a nem várt helyzetről, aki nem kertelt, rögtön pénzt ajánlott abortuszra.  A női lélek, s az anyaság misztériuma titokzatos, s kiszámíthatatlan, így eshetett meg, hogy Edina mégsem abortuszra költötte a pénzt, hanem magzatvédő vitaminra és kismamaruhára. Ádám semmiképpen nem kívánt tudni a magzatról, Edináról meg végképp, s továbbra is meglehetősen ellenséges, elutasító magatartást tanúsított az apaság lehetőségével kapcsolatban. Olyannyira, hogy sunyi módon telefonszámát lecserélte, hétvégenként pedig otthon nézte a tévét, várva a viharfelhők elvonultát. Edinának ez nem esett túl jól, mondhatjuk annyira felbőszült, hogy kötelességének érezte felvilágosítani Ádám barátnőjét az esetről. Az egyértelműség kedvéért személyesen jelent meg munkahelyén, átnyújtva a még akkor igen apró Petikéről készült első fotót. Története hiteles lehetett, mivel Ádám aznap este már a lány üres gardrób szekrényét nézegette közös albérletükben, s a mindenféle üvegcsék, tégelyek híján rendkívül csupasz fürdőszobát. Utolsó üzenet a konyha asztalon várta:”Remélem nem leszel olyan szemét apa, mint amilyen velem voltál!”

Ki a felelős Petike némi hendikeppel induló életéért?

2013-ban terhes kamasz fiúkat ábrázoló plakátokat helyeztek el Chicago belvárosában, elsősorban olyan középiskolák környékén, ahol gyakrabban estek teherbe a lányok, mint Chicagóban általában szokás. A szimbólum nyakatekertsége ellenére az üzenet egyértelmű: mindkét nem felelős a kívánt és nem kívánt terhességért egyaránt. Ami így elméletben teljesen logikus és tiszta, ám a valóság ennél sokkal bonyolultabb.

 Sajnos , vagy sem a szexualitás mint alapvetően kellemes időtöltés a teherbeesés előszobája. Ebből következik, hogy a két fél közül minimum az egyiknek gondoskodnia kell arról, hogy ez ne történjen meg, kivéve, ha éppen ez a cél. Ezt ma már kb. minden kamasz gyerek tudja, mégis gyakran elhibázzák a végét. A legnépszerűbb forgatókönyvek az alábbiak:

1.Ott és akkor olyan nagy a hangulat és oly kevés a tapasztalat, hogy a védekezés gondolata fel sem merül.

2.Ott és akkor ugyan nagy a hangulat, de a fiúról hiányzó óvszer mégis aggodalommal tölti el a lányt. Azonban a magabiztos „majd én vigyázok”válaszra megnyugszik, feledvén, hogy kontroll funkciók izgalmi állapotban igen csak alul működhetnek.

3.Ott és akkor nagy a hangulat, annyira, hogy az óvszer után tapogatózó fiút leállítják a bűvös „hagyd, ma lehet”mondattal, de beválhat az óvszer-allergiára vagy a hátrahajló méhre való hivatkozás is. Az igazán vakmerők és tudatlanok nem hátrálnak.

A felelősség mértékén vitatkozni nem túl értelmes elfoglaltság, tekintve, hogy megoszthatatlan, a következmények viselése azonban nem. Az első kilenc hónap csakis a nőé, még akkor is, ha hithű feminista, a férfié pedig a döntés, hogy marad, vagy sem.

Főemlősöknél és természeti népeknél figyelték meg először, hogy az apák szervezetében is vannak hormonális változások a nőstények terhessége során. Így aztán górcső alá vették a mi férfijainkat is és azt tapasztalták, hogy jelentős hormonális szinteltolódás figyelhető meg a terhes nők párjainál is, ily módon igyekszik a két szervezet összhangba kerülni. A női feromonok hatására együttérzésüket tesztoszteron szintjük csökkenésével jelzik, ami –lássuk be- igen kedves tőlük. De ez az összehangolódás csak egymást szerető, sok időt együtt töltő párok esetében figyelhető meg. Röviden: a férfiak apává válása ebben a korai időszakban a gyermekét hordozó nőhöz köthető, ennek híján nem indul be

Ádám tesztoszteron szintje valószínűleg a másik irányba mozgott, mivel egyszer sem volt kíváncsi Edina gömbölyödő pocakjára, sem az elgyengítő magzati fotókra, ellenben gyakran fantáziált arról, hogy jól elveri a nőt. Hiába volt minden kapálózás, mégis apa lett, van egy kisfia, akit már egyszer látott, fizeti a gyerektartást és nagyon sajnálja magát.

„Ádám nem méltó arra, hogy apa legyen”-mondta Edina önérzetesen, amiben majdnem igaza van. Úgy pontosítanám, hogy Ádám jelen esetben nem az az apa, akire bármely kisgyerek vágyna, pusztán azért, mert ő sem vágyott erre a szerepre. Valódi elköteleződés, saját döntés híján nehéz apává válni, gyerektartást fizető szülőtárssá azonban igen, ami igencsak kevés ahhoz képest, ha az apák által – mind az anyának, mind a gyerekeknek- nyújtott érzelmi és praktikus lehetőségek tárházát figyelembe vesszük.

A nőknek joguk van megszülni a testükben megfogant gyermeket a férfi akarata ellenére is, a férfiaknak pedig lehetőségük van lelépni. Így volt ez mindig és így is marad, hacsak meg nem változik a természet rendje.

Petike, a kisded, aki most még csak öklét rágcsálja, rúgkapál, mit sem sejt az őt körülvevő masszív drámáról. Fogalma sincs, hogy némi hendikeppel vág neki az életnek, amiért ki tudja, ki is a felelős?

Anita

Hozzászólások