maria-callas

Ő a XX. századi opera első celebje, amely titulusra igen csak rászolgált. La Divina, avagy a Tigris Callas, az isteni hisztériás bel canto operaénekesnő, kinek allűrjei, kiszámíthatatlansága, rosszindulata, s szerelmi élete a korabeli sajtónak uborkaszezonban is elegendő témát adott. Már abban az időben is szívesen játszott szerepet a média az egyes emberek útjának egyengetésében, így Maria Callas is sokat köszönhet neki a róla kialakított negatív kép sokszorosításában. Kollégáit rugdosó, karmoló tehén, előadásait ok nélkül lemondó díva, s ami a legmegbocsáthatatlanabb, hogy nyomorban tengődő családjának nem nyújt segítő kezet a kaviárt, s pezsgőt reggeliző énekesnő. Az emberek özönlöttek az operaházakba, falták a róla szóló híreket, de az alapvetően ellenszenvesnek, hálátlannak vélt személyisége miatt a legapróbb tévedését sem nézték el neki. Ízekre szedték, szétszaggatták, s ha túlozni akarok, még jól meg is köpködték.

Görög származású, ám New Yorkban született 1923-ban Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropulosz néven, csak később -az egyszerűség kedvéért- vette fel a Callas nevet. Indíttatása nem volt éppen ideális, mivel édesanyja, Evangelia fiút szeretett volna a tífuszban, korán elhunyt bátyja helyébe. Bánatában négy napig feléje sem nézett a kisdednek, végül megbékélt, mi mást is tehetett volna. Maria első legendája, hatalmas étvágya, aminek biztos volt valóságalapja, tekintve, hogy 31 éves koráig igen vaskos idomokkal rendelkezett. Állítólag folyton enni akart, főleg cukrot és süteményt, s hogy ne csak dagadt legyen még durva rövidlátással is tetézte a sors méreteit. Persze ehhez, azért kellett, aki tömje őt, mert egy kisgyerek nem ugrál csak úgy ki a konyhába piskótáért, pláne nem a rácsos kiságyból. Ezt a szerepet édesanyja vállalta magára, aki szerint az egészséges gyerek mindenképpen dundi, amiért majd a későbbiekben megkapja az elmarasztaló kritikákat híres lányától.

Nem volt csinos kislány és kamaszkorában sem álltak sorban az ajtaja előtt a fiúk, ami éppen elég egy életre szóló önbizalomhiány kialakulásához. Akkor még nem volt túl nagy vigasz, hogy hangjáról kiderült, nem mindennapi, sőt annál jóval több. Hangterjedelme három oktávnyi, erős, izgalmas, s mégis törékeny, a hangszíne egyenetlen, az átmenetek között a törés jelentős, sokszor fület sértő, amelyet egész karrierje során nem tudott tökéletesen kijavítani.

Mint a legtöbb csodagyereknek, édesanyja igen ambiciózus volt, s egyikőjük fáradságát sem kímélve rendületlenül hordta őt ének-és zongoraórákra. Hite, hogy mindkét lányából valamiképpen sztár lesz- ha már neki ugye nem sikerült- a legnehezebb időkben sem lohadt. „Senkire nem neheztelek, de egy gyermeket nem lett volna szabad megfosztani a gyermekkorától”- idézi fel fiatalságát. Ezek az évek éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy a későbbiekben Maria elforduljon családjától, különösen Evangeliától, és süketnek tettesse magát a sajtón keresztül történő anyai provokációra.

Első fontos fellépése 1941 júliusában az Athéni Operaházban volt, ő játszotta a féltékeny és őrülten szerelmes Floria Toscát, amely szerep végigkísérte énekesi karrierjét és magánéletén is ott hagyta nyomát. Még nem volt 18 éves. Keveseknek adatik meg, hogy majdnem ismeretlenül a Metropolitan Operaház olyan komoly szerepet ajánljon fel mint a Pillangókisasszony, s még inkább elképzelhetetlen, hogy erre egy kezdő énekesnő nemet mondjon. A nevetségességtől való félelem kiütötte a hírnév utáni vágyat. Úgy érezte – s valószínűleg joggal- egy kilencvenvalahány kilós nő szánalmasan nézne ki, s igen hiteltelen lenne mint törékeny Pillangókisasszony. Pályája 1947-ben, Veronában indult Gioconda szerepével, attól kezdve a világ szinte valamennyi operaházában énekelt, hangját lemezeken rögzítették, fellépéseiért horribilis összegeket fizettek, éveken keresztül fényképészek, újságírók lihegtek a nyomában.

A súlya, esetlensége mindig bántotta őt, rosszul mutatott a színpadon és rosszul is érezte magát. Később, a harmincas évei elején 97 kilóról 64-re fogyott, ami nagyon sok, s különös elszántságot igényel. A nők, akik ilyen teljesítményre képesek, tudnak meglepetést okozni. A korabeli sajtó ugyan nem foglalkozott megereszkedett bőrével, ő meg okosan is nem mutogatta magát bikiniben, így csak fogyókúrás módszerét találgatták lelkesen. A legelterjedtebb teória az volt, hogy Mariának galandférgek segítenek, amely fontos kérdést a mai napig sem tisztázták egyértelműen. Ha már vékony lett, haját is szőkére festette, ruhatárát, stílusát merőben átalakította, szépsége, megjelenése legendává vált.

Magánéletéről sokat pletykáltak, de Arisztotelesz Onasszisz megjelenéséig igazából nem történt vele semmi pikáns, legalábbis nem tudódott ki. 1947-ben ismerkedett meg későbbi férjével (1949-ben házasodtak össze), Giovanni Battista Meneghinivel, egy pocakos, öregecske, ám igen gazdag Don Juannal, aki egyben impresszáriója is lett. 10 éven keresztül tartott a vidéki öregúr és a díva kapcsolata, amelynek alapja egymás kölcsönös támogatása és elfogadása volt. Maria elkészítette Tittájának kedvenc fogásait (amely recepteket részletesen közölt a sajtó), ő pedig gyémánttal, smaragddal hálálta meg felesége kedvességét, amelyre az ajándékozott kereste meg a pénzt. Meneghini nem az a cuki öregúr volt, akinek látszott. Sokkal inkább kemény üzletember, aki gátlástalanul felsrófolta felesége fellépéseinek az árát, másrészt neki is köszönhető Maria korai elnémulása

A hanyatlás 1957-től kezdődött, amikor kénytelen volt betegségei miatt lemondani fellépéseit, s amelyeket a közvélemény a díva szeszélyességével -amelyre egyébként rászolgált- magyaráz. Gyakran érezte magát kimerültnek, vérnyomása alacsony, száj-és arcüreggyulladások kínozták, s hangja egyre többször cserbenhagyta. Hangjáról sokat vitatkoztak, annak szerethetőségéről, különlegességéről, avagy éppen kellemetlenségéről. Ami biztos, hogy túl korán játszott el olyan szerepeket, amelyhez még nem volt érett a hangja, illetve a későbbiekben a Meneghini által diktált tempó, a gyakori koncertek, a hangját kihasználó, gyilkos szerepek vállalása, mind a korai befejezést vetítették elő.

1959-től csillaga hanyatlik, 36 éves korára pályája többé-kevésbé befejeződik. Mindössze 13 év, valójában ennyi volt művészi pályafutása. 1959-től főképpen a magazinok pletykarovatában tűnik fel, ami mindenképpen összefüggésben van azzal. hogy megismerkedett Arisztotelesz Onasszisszal, a görög milliárdossal, s egy teljesen új korszak kezdődik az életében. Első látásra szerelmes lesz, úgy igazából, szenvedélyesen a teknőckeretes szemüveges, vénülő, ám felette nagyvonalú világfiba. „Elátkozott pár voltunk”-jellemezte magukat Maria, mert kilenc éves kapcsolatukban egymás gyötrését tökélyre fejlesztették. Persze ezt a mindentudó kívülállók mondták, akik szeretik a normális kapcsolatok titkát bogozni. Egy szenvedélyes szerelemben a mélypontokat magaslatok követik, majd megint zuhanás, amely végletek egymás nélkül nem léteznek, ahogyan a boldogság és boldogtalanság is kéz a kézben sétálnak.

Utolsó éveiben tanított, eljátszotta az őrjöngő Médeiat, s csak ritkán tért vissza a színpadra, leginkább Onassziszt gyászolta, a szó mindkét értelmében. A férfi 9 év után elhagyta őt Kennedy özvegye miatt, ami összetörte a szívét. Gyanakvó, befelé forduló, magányos asszonyként élte utolsó éveit a saját maga teremtette képzeletbeli világban. 1977 szeptember 16-án halt meg feltehetően szívrohamban, más elképzelések szerint, önmagának segített kilépni ebből a világból. Ötvennégy éves volt.

Karrierje rövid volt, viharos és csillogó, robbanó sikerek és bukások váltakoztak a tizenhárom év alatt. Ez a szorongásból, becsvágyból, bosszúvágyból és alázatból összegyúrt érzékeny asszony nem lelt békés otthonra, megnyugvásra, önzetlen szeretetre. Lehet, nem is volt fontos. Vannak, akik csak önmagukkal tudnak élni.

 Anita

Hozzászólások