Szeretnék egy kicsit ő lenni. Szeretnék meztelenül táncolni. Szeretnék Szergej Jeszenyinnel csókolózni. Szeretnék fájdalom nélkül, hirtelen megszűnni.

Botrányos magánélete, forradalmi nézetei, s furcsa halála ismertebbé tette őt, mint munkássága, pedig Isadora Duncan alapvetően megújította a táncművészetet, a modern tánc szülőanyjának is nevezik őt. Szakított a balett hagyományaival, előadásait ókori görög mintára alkotta meg, mezítláb, tógában táncolt, mozdulatait a művészet és a természet, különösen a tenger hullámai ihlették.

San Franciscoban született, 1878-ban, skót-ír bevándorló szülők negyedik gyermekeként, édesapja igen korán eltűnt az életükből, elsodorta a szerelem. Édesanyját istenadta nemtörődömség, rögeszmés rendetlenség, nulla gyakorlati érzék jellemezte. A földi javak iránt mély megvetéssel viseltetett, rendkívül idealista, kalandvágyó szépség bolondja nőtípus volt. Annak ellenére, hogy kapcsolatuk a későbbiekben megromlott, életfilozófiáját, habitusát sikeresen átplántált gyermekeibe, különösen Isadorába.

Soha nem tanult táncolni, önmaga művelője, s megalkotója volt, már 10 évesen a környék gyerekeit oktatta. Tizenhat évesen testvéreivel „színházat”alapított, ismert görög darabokat adtak elő, majd turnéra indultak először a keleti part nagyobb városaiba, majd Európába, ahol magánelőadásaival hamar divatossá vált.  Eljutottak Görögországba is, ahol Odüsszeusz útját követve, antik módra próbáltak élni az őket bolondnak vélő helyi lakosok között. Még egy csonka dombot is vásárolt –igencsak irreális összegért- a célból, hogy Agamemnónnak építsen templomot, de végül keserűen látta be, hogy az antik idők letűntek, az álomból ideje volt felébredni. Mellesleg ezzel a kalanddal az összes pénzét felélte. Élete során sokszor keresett nagyon sok pénzt, s körülbelül ugyanannyiszor volt a nullán, ahogyan ez a nagyvonalú, s egyszersmind könnyelmű emberekkel történni szokott.

Szerette és tisztelte a testét, s éppen ezért nem is sanyargatta. A XX. század elején, amikor a sovány, lapos, éterien neuraszténiás nőtípus volt divatban, természetes teste, allűröktől mentes lénye férfiak százait vonzotta előadásaira. A leírások alapján arca gyermekien kerek és üde, keble, s teste inkább gömbölyded, sokkal inkább barbár és üde, mint légies volt. Olyannyira nem érdekelték az elvárások, hogy már 40 éves korára igazán kijött a formájából. A sok pezsgő és a bőséges vacsorák nyomán állának rajzolata eltűnt, hasa erősen kidomborodott, mozgása elnehezült, de táncával még jó pár évig elbűvölte közönségét.

A szerelem sokáig hiányzott az életéből, húsz évesen még úgy gondolta, mivel a nagy érzés elkerülni látszik, hát a táncnak szenteli magát. Ez a probléma 1902-ben megoldódott, amikor egy társulattal Budapestre is eljutott. Méltán lehetünk büszkék Beregi Oszkárra, a kor ismert színészére, akivel az első testi szerelmet átélte – s ha hihetünk Isadora visszaemlékezéseinek- nem kell szégyenkeznünk Oszkár miatt. „Hiszen, ez Michelangelo Dávidja” – vélte Isadora első látásra, mire a szobor így felelt:”az ön arca, mint a virág.”Hát ilyen romantikusan kezdődött.

 Ettől kezdve felgyorsultak az események. Edward Craig botrányos életű rendező volt első gyermekének apja, kivel Németországban ismerkedett meg. Isadora így írt róla: a „földkerekség legkiszámíthatatlanabb embere ő, ki „természetében hordozza az állhatatlanságot és a zsenialitást.”Mivel egyikőjük sem ragaszkodott a házassághoz, annál inkább a szabadsághoz, együttélésük kiváltotta a derék berlini polgárok felháborodását.

Őt követte Paris Singer, a varrógép király. Singer élete végéig támaszként állt mellette, nem csak érzelmileg, hanem anyagilag is asszisztált álmaihoz, pedig kapcsolatuk többször megfeneklett Isadora szerelemre éhes természete miatt. 35 éves korában azt mondta, hogy minden szerelem nélkül eltöltött éjszaka súlyos mulasztás, s ehhez rögeszmésen igyekezett tartani magát.

Mindkét férfitól született gyermeke, Deirdré és Patrick, akik egy autóbaleset során egészen kiskorukban együtt fulladtak bele a Szajnába. Később újra terhes lett egy valójában ismeretlen olasz férfitől, de gyermeke holtan születetett 1914-ben, a háború előestéjén.

A még hátra lévő éveit a gyorsaság, a féktelenség, a minden mindegy szenvedélye jellemezte. Hosszú kapcsolat fűzte Mercedes de Acosta amerikai költőnőhöz- kinek skalpjai között többek között Greta Garbo és Marlene Dietrich is szerepelt-, amely viszony előszele volt élete utolsó nagy és legfurcsább szerelmének, Szergej Jeszenyinnek.

Isadora 1921-ben a bolsevista Oroszországba utazott, ahol megalapította az Isadora Duncan Nemzeti Tánciskolát. Akkoriban már igen sokat ivott, így nem olyan meglepő, hogy pontosan nem emlékezett Szergejjel való első találkozására. Jeszenyin gyönyörű testű, amolyan luxusbohém, polgárpukkasztó figura, de idegrendszere túlérzékeny és mellesleg teljesen alkoholista és epilepsziás volt. Az a típusú férfi, ki rajongást, szenvedélyt vált ki a nőkből, de ő szeretni csak rövid ideig képes. Isadora 44, Jeszenyin 26, közös nyelvet nem beszéltek, de gyorsan rájöttek, hogy akár együtt is ugorhatnak a mindkettőjükre váró szakadékba.

 Két évig sem tartott az őrület, amely során házasságot is kötöttek, állítólag csak azért, hogy Jeszenyin elhagyhassa Oroszországot, elkísérhesse feleségét európai és amerikai fellépéseire. Isadora lelkesedett a bolsevizmusért, a nők szabadsághoz való jogát hirdette, s ezt alátámasztva, fiatal orosz férjével mindenfelé botrányosan viselkedtek, ami nem tett jót hírnevének. Kapcsolatuk nagy részét alkoholmámorban, verekedésekkel és szexszel töltötték, ami mindkettőjük idegrendszerét erősen szétrongyolta. Szergej a sajtó kedvence volt, szívesen nyilatkozott kapcsolatukról, s nem egyszer nyíltan alázta és okolta Isadorát, de ő mindig megbocsátott, sőt talán meg sem bántódott, annyira szerette és féltette őt.

Isadora nem előnyére változott az évek alatt, tekintélyes pocakot és kifejezett tokát növesztett, arca eltorzult, szemét erős feketére sminkelte, haját vörösre festette, önmaga karikatúrájává vált.Azonban „Isadora megölte a rútságot”- fogalmazott Cocteau, amikor túllépve a szánandón, meglátta a még mindig táncoló nőben az önmagát vállaló bátorságot.

Élete utolsó éveit Dél-Franciaországban töltötte, barátai között, Cocteau, Picasso, Shaw, már csak néha lépett fel, leginkább új hobbijának hódolt. Rögeszméje lett a férfivadászat, esténként csakis nagyon fiatal és szép férfiakat szedett össze a mulatókban, és ha kellett, hát hajlandó volt megfizetni a szépség és a fiatalság árát.

Utolsó útját a Bugatti cég fiatal márkakereskedője társaságában tette, aki ki más is lehetett volna, mint egy „álruhás görög isten.””Isten veletek barátaim! Vár a dicsőség!”- köszönt el… nyakában lobogott a piros sál, ami pár perc múlva az abroncsszelepbe akadva, eltörte nyakszirtjét.

Az olyan nők, mint Isadora, azért születnek a világra, hogy valódi tartalommal töltsék meg a feminista frázisokat, példát mutassanak szerelemről, nagyvonalúságról és bátorságról. Szabad szelleme és élete, korát jóval megelőzte, de ha most élne, sem lenne más a megítélése, mint egykor: egy érdekes, ám bolond nő, kit végül a saját lángja emésztett el.

Anita

Hozzászólások