Emma Hamilton nevéhez nem fűződnek hőstettek, még csak önfeláldozó sem volt, valójában nem tett semmi olyat, amiért fennmaradhatott volna a neve. Amiért mégis, az a tehetsége és lelkesedése, amellyel az ősi mesterséget űzte. Prostituáltnak lenni sokszor kényszer, lehetőségek, vagy a kreativitás hiánya, vagy csupán lustaságból fakad. Belső tűz híján ezek a lányok, asszonyok gyorsan hervadnak, szenvednek és unatkoznak, a férfiakat megvetik, ráadásul semmilyen szempontból nem gyarapszanak.

A történelem számon tart jó néhány nagy volumenű szajhát, kik akár, lehettek híres kegyencnők, kémek, színésznők, táncosnők, vagy szimplán, a valóságot nem rejtegetve, kurtizánok. Nem adták ingyen a sikert, keményen megdolgoztak érte. Az olyan alapvető adottságok mellett mint szépség, de legalábbis erőteljes szexuális kisugárzás, bujaság, sokat segít a magas érzelmi intelligencia, a józan ész, a finnyásság azonban kifejezetten hátrány. Nos, Emma Hamilton körülbelül ilyen volt.

Eredetileg Amy Lyonnak hívták, s egy Ness nevű, apró angliai faluban született 1761-ben. Keresztlevelét 1765-re datálták, így aztán négy évet bármikor letagadhatott, de ennél nagyobb szerencse nem érte, legalábbis akkoriban. Édesanyja igen szerette a gint és a férfiakat, ezért aztán érthető okokból nem volt túl sok ideje lánya nevelésével foglalatoskodni, aki így iskolába sem járt. Ellenben tizenöt éves korában, a jobb megélhetés reményében a mamával együtt Londonba költözködtek. Mivel mindketten praktikus észjárásúak voltak, korán rájöttek, hogy a csodaszép Emmától cselédként is ugyanazt akarják a férfiak, mint a bordélyházban, ahol legalább fizetnek is érte, sőt még ellátást is kap. Gyorsan kiderült, hogy igencsak ért a szerelemhez, a férfiak kapkodtak érte, többen kivitték, megosztották, átvették, vagy hivatalos szeretőjükké tették. Erre a kusza időszakra esett az első terhessége, született egy kislánya az egyik „pártfogójától”, aki sajnos nem örült a hírnek, így a gyermek dajkaságban nőtt fel vidéken.(Egyébként később Emma rendszeresen látogatta.)

Sokat köszönhet a skót származású Graham doktornak, aki egyfajta, korabeli szexterepautaként a merevedési problémák orvoslásával szerzett hírnevet magának. Ezeken az alkalmakon Emma az Egészség Istennőjeként, alig fátyolozott élőképként pózolt a csodadoktor rendelőjében, így segítve a szomszéd ágyon gyógyulni kívánó párok munkáját, amely tevékenységével igen népszerűvé vált az akkori Londonban.

Feltűnő szépsége, kecsessége megragadta Charles Francis Greville-t is, akit azért muszáj kiemelni a sokaságból, mert ő volt Sir William Hamilton unokaöccse, aki a későbbiekben majd nagy szerepet játszik Emma életében. Másrészt Grevillenek köszönheti, hogy ismert festőmodellé vált, mivel barátja, a kor ismert portréfestője, George Romney az ő kérésére- s később saját gyönyörűségére- számtalan festményt készített Emmáról együttélésük alatt. Greville is, mint a többi aranyifjú előbb-utóbb kényszerűen rájött, hogy muszáj megkomolyodnia, elsősorban felhalmozott, tetemes adóssága miatt, amely karbantartásához nagy segítség egy jó családból való, gazdag úrilány. Mit tehetett mást, elajándékozta Emmát nagybátyjának- konkrétan eladta- a már említett Sir William Hamiltonnak, aki Anglia nápolyi nagykövete volt, s mellesleg a Vezúv szerelmese és neves műgyűjtő.

Harminchat évnyi korkülönbség volt köztük. Emma nehezen békélt meg Charles árulásával, de mivel nem volt sem finnyás, sem haragtartó, sőt iskolázatlansága ellenére buta sem, gyorsan rájött a helyzetben rejlő lehetőségekre. És nem járt rosszul. Hamilton részéről az érzés igazi szerelem volt: Emma apróbb hibái mint túl kicsiny álla, hasán a terhességi csíkok, a vörheny maradványa karján teljességgel megbabonázták a tudós férfiút. Emma cserébe boldoggá tette, szexuális életét lángba borította, s mellesleg hűséges volt hozzá.

A férfi nem hiába volt műgyűjtő, meglátta a lányban is a mások számára láthatatlan értéket, a vele született természetes intelligenciát, ízlést, s a kiváló nyelvérzéket. Hihetetlen könnyen megtanult franciául, olaszul, németül és spanyolul, általános műveltsége gyorsan elérte a körülötte lévőkét. Estélyeiken -Hamilton ösztönzésére- ógörög, illetve római mitológiai alakokat, történeteket jelenített meg csupán néhány átlátszó fátyolban, igen hitelesen. „A szenvedélyt ábrázold. De csak szoborként”- hangzott Hamilton kérése. „Attitűdjeim”- ahogyan Emma nevezte előadását- Európa-szerte híres lett, estélyeikre tódultak az emberek, többek között Goethe is többször tiszteletét tette.

Sir Hamilton volt olyan bátor, hogy feleségül vette Emmát 1791-ben, annak ellenére, hogy a lányt – a múltja, illetve továbbra is némiképp közönséges nyelvhasználata és viselkedése miatt- nem fogadta be sohasem az úri társaság, kivéve a nápolyi királynő, Mária Karolina. Kapcsolatuk természetéről sokat pletykáltak akkoriban, hogy esetlegesen több is volt, mint barátság, ugyanis a királynő nem szerette a férfitársaságot. Tekintve, hogy férje, IV.Ferdinánd egy meglehetősen dagadt, alapvetően gusztustalan, ostoba férfi volt, ez nem meglepő. Kedvenc szokásai közé tartozott szándékosan undorítóan viselkedni, például hasmenését társaságban intézni, rosszullétig zabálni, hangosan böfögni, de sajnos a kreativitás még ehhez is hiányzott belőle. Mindenesetre ő volt az akkori nápolyi király.

Emma jó úton volt, hogy példás feleség váljék belőle, de az idillbe közbeszólt a történelem. A viharos, forradalmakkal terhes időszak Nápolyt sem kímélte, s egyszer csak kikötött partjainál a hős Horatio Nelson hajója, s vele együtt megérkezett a végzetes szerelem – ha van ilyen. Nelson nem volt szép, de ez nem is számított, mivel az igazán szép nők kettő helyett is szépek: „Nelson csonka kabátujja üresen lógott, fogatlan, vak szeme fölött vörös vágás, megviselt, pehelysúlyú embereke.”-jellemezték kortársai. Körülbelül így festett Napóleon legyőzője, azonban korának sztárja volt ő, s – mint tudjuk- ez esetben a szépség hiánya feledhető. Egyébként a 33 éves Emma sem volt már oly elbűvölő, mint korábban. A jóléttől és a finom boroktól alaposan kikerekedett, dereka megvastagodott, tokája összemosta nyakát az állával, na meg némiképp férje mellé öregedett, de őt ez cseppet sem zavarta.

Hamilton meghívta házukba Nelsont, mivel csodálta és megkedvelte őt és Nelson is Hamiltont. Emma rajongott a hős Nelsonért, Nelson pedig az őt ápoló szép nőért. Sokáig nem történt köztük semmi, végülis mindketten házasok voltak, na meg vannak a vendégszeretettel nem szép dolog visszaélni. De mint tudjuk a szenvedélyt elfojtani nem okos dolog, mert annál nagyobb lesz a lángja. Velük is ez történt, addig próbáltak meg szépen viselkedni, míg igazán, bolondul szerelmesek lettek egymásba…Hamilton pedig látta, de nem bánta, ugyanis”mestere volt a veszedelmes érzések elhessentésének.”

Hármasban tértek vissza Londonba, ahol Nelsont felesége és az őt ünneplő, őrjöngő tömeg várta. Emma már korántsem volt ilyen jó helyzetben, hiába próbálta rejtegetni, addigra már Nelson első gyermekét hordta, férjével az oldalán. Kislányuk 1801 január végén született meg, amikor Nelson éppen koppenhágai győzelmét aratta, s igazán szomorú volt, amiért nem lehetett Emma mellett azokban a napokban. Kapcsolatuk több volt, mint botrányos, egyértelműen koruk celebjei voltak ők. Elmés korabeli gúnyrajzok születtek a nem mindennapi trióról: az egyiken Hamilton vén gnómként sérült porcelánokat nézeget, feje felett a meztelen Kleopátra gines üveggel kezében, mellette a félkarú hős, háttérben a kitörni készülő vulkán. Emmát kétes helyzete a nagyvilágban, szépsége egyre nyilvánvalóbb elvesztése nem tette visszafogottabbá, sőt a kihívásokra erőteljes provokációval válaszolt:”csupa erő, csupa dac, csupa balsejtelem, valahogy mindig zavarba hozza az embereket”-írták róla egy-egy estély után, ahol lenge öltözetével, buja táncával botránkoztatta meg a sznob angolokat.

Végül vidéken, Surreyben vásárolt házat Nelson, ahol összeköltöztek, de valójában Hamiltonnal is, aki házuk állandó vendége volt. Született még egy közös gyermekük, aki korán, még csecsemő korában meghalt. 1803-ban elhunyt a vulkán szerelmese, két év múlva pedig a trafalgári csatában követte őt Nelson. Előrelátás és számítás híján Emma nem sokat örökölt a két férfitól, még Nelson dicsőségét is a családja kamatoztatta, nem beszélve Hamilton vagyonáról. Volt két törvénytelen gyermeke, egy vidéki háza és sok rosszakarója. Kifolyt a kezéből az a kevés pénze is, a gines üveg állandó társa lett, ami végül várt rá az a megvetés, magány, kölcsönök, egy év adósok börtöne, s végül 1815-ben, Calaisban májzsugorban halt meg.

Amy Lyon a semmiből csodás karriert épített, modern pályatársainak is van mit tanulniuk tőle. Csak a végét rontotta el…de azt nagyon.

Anita

Hozzászólások