Pszichológusnak lenni csuda jó dolog. A napokban egy kis faluban jártam, mert pszichológusra mindenhol szükség van, kb., mint egy falat kenyérre. Ibolyára várakoztam, ki négy gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, s a családgondozók szerint komoly gyermeknevelési problémái vannak. Kisebb-nagyobb, 50 perces késéssel meg is érkezett. Mint kiderült, nem indult jól a nap, a Jóska felidegelte magát, s olyankor elviszi a biciklit, ezért volt hát ez a kis csúszás. Meggyőztem, hogy nem vagyok sértődős, ő engem az arany szívemről, majd rátértünk a problémára. Az egyik leányzó, a 12 éves korú Rozika, éppen harmadik osztályba léphet, ami nagy boldogság, pláne, mert a magatartása is igen jó. Ami viszont baj, hogy rondán beszél – mint megtudtam-” mindig a fasz van a száján”, na meg nem mossa a lábát rendszeresen. Ha ezen tudnék valamit rendezni, az igen jó volna. De ha nem megy, ott van a Lidi, annak csak az a baja, hogy olyan majom pofája van, mint az apjának –persze erről a hasonlatosságról ő nem tud – ezért aztán mindig bőg. Mondjam már meg neki, attól hogy ordít nem lesz szebb. Ehhez csak értek. És röviden intézzem, mert a Jóska csak fél órára adta vissza a biciklit, s igen rossz néven venné, ha várakoznia kéne. Mi tagadás, a belém vetett bizalom, újra és újra örömmel tölt el…igen, semmi más, csakis pszichológus lennék!

Hozzászólások