Ez az egész anyós-meny probléma- szerintem- már az anyaméhben elkezdődik. Egészen biztos, hogy a nők valamelyik kromoszómájukon hordozzák ezt a csavart, hiszem ez a defekt pár év múlva orvosi bizonyosságot is nyer. Az utánzással elsajátított viselkedési minták erre csak ráerősítenek, soha el nem múló feszültséget generálva menyek és anyósok között.

Párunk anyjának, kritizálása, rémtetteinek megidézése minden rendesen működő női csoportban napirendi pont, de ezzel nincs is semmi probléma, hiszen mindenki azzal bíbelődik, ami szívének kedves. Ami viszont gond, hogy nem egy válás okaként jelölték már meg a férj rettenetes anyját, feledvén hogy esetleges rosszindulattal felturbózott ténykedése, legfeljebb felgyorsítja annak pusztulását, ami egyébként sem volt életképes Az alábbi történetet mindenki ismeri, alapnak tekinthető a népszerű gonosz anyós sorozatból.

Bea 35 évesen, néhány alapos melléfogás után egy munkahelyi bulin ismerte meg Petit, kinek tökéletességébe csak az kavar bele, hogy már egyszer elvált, s van egy hatéves kislánya. Na meg egy rémes anyja. Kapcsolatuk egy éve tart, közös jövőt terveznek, így Bea is része kíván lenni nem csak Peti mindennapjainak, hanem a családjának és a láthatásoknak is. Úgy érzi, minden tőle telhetőt megtesz, sőt annál többet is. Sokszor saját programjait is lemondva gondoskodik a kislányról, bevállalja az apás hétvégéket, Teri mamát orvoshoz viszi, de bármennyire is igyekszik, leendő anyósa nem kedveli őt. Szerinte Bea nem eléggé szereti a kislányt, nem eteti rendesen (mivel nem tud sem sütni, sem főzni) és az ő tökéletes fia egy sokkal szebb, háziasabb, megértőbb, stb. nőt érdemelne. Petivel a volt felesége csúnyán elbánt, megcsalta, anyagilag is kicsavarta, azóta Teri mama még sokkal gyanakvóbb, de azért mindennek van határa. Legutóbb a kis Zsófi születésnapi ebédjére felejtette el őt meghívni, amely sértést tetéz Peti közönye a témát illetően. Elintézte annyival, hogy kár ezen pörögni, az anyja már csak ilyen, majd megbékél a helyzettel. Bea erősen aggódik a tervezett közös jövő miatt, mert anyósa kitartó, s gyakorlott hadviselése megviseli, pláne úgy, hogy párja egyedül hagyja a harctéren.

Peti nem a női lelkek nagy szakértője, ez nyilvánvaló ebből a kis közjátékból, de mentségére legyen mondva, nincs ezzel egyedül. Ő is mint a férfiak általában, tehetetlenül és értetlenül állnak anyjuk és választottjuk konfliktusainak kereszttüzében, bamba ábrázattal azt remélve, majd az ő közreműködésük nélkül is megoldódik a helyzet.

Freud azt állította, hogy a férfiak párválasztás során az anyjukkal kívánnak találkozni fiatalabb kiadásban, amely gondolatot később az evolucionista pszichológusok azzal fejeltek meg, hogy amennyiben így van, akkor ennek a törekvésnek haszonnal is kell járnia, mert egyébként nincs semmi értelme. Bereczkei Tamás és kutató csoportja vizsgálatot indított ez ügyben, s azt találták Freud nem beszélt butaságot, ugyanis anyósok és menyek külsejének hasonlósága a vizsgálati csoport 41 százalékában igen feltűnő volt.

A freudi magyarázat szerint nem tudunk szabadulni a kora gyermekkorban belénk vésődött preferenciáinktól, ezek végigkísérik életünket, ilyen például a kisfiúk számára az anyukájuk arca. Az evolúciós haszon értelmében párválasztáskor, akkor járunk a legjobban, ha hozzánk hasonló genetikai állománnyal rendelkező párt találunk, ami nem lépheti át a közeli rokonság határát. Ilyenkor állítólag nagyobb a boldogság, egészségesebb a gyerekek, s ha elég optimisták vagyunk, akár 10 évnél is tovább tervezhetjük a kapcsolatot. A külsőbeli egyezések erősen jelzik a rokonságot, s ezek oly fontosak számunkra, hogy párnapos kisbabákat csupán gyér hajuk és nagy fejük miatt szüleik egyértelműen nagyapjuk hasonmásának látnak. Mivel az édesanyák 50 százalékban képviseltetik fiukban saját genetikai állományukat, ésszerű hozzá némiképp hasonló nővel szaporodni, már csak azért is, hogy az utódok evolúciós sikeressége kellően meg legyen alapozva. Ez alól persze kivételt képeznek az olyan férfiak, kiknek édesanyjukkal való kapcsolatuk nem volt ideális, így ők – érthető okokból- sokkal inkább az ő ellentétére vágynak.

De a tudomány akárhogyan is nyúl a problémához, keresi a magyarázatot, ez vajmi keveset segít az egymással végtelen idők óta háborúban álló menyeken és anyósokon. Már 4000 éve is keserves volt a helyzet, egy akkor élt mezopotámiai asszony agyagtáblába vésve küldte az alábbi üzenetet férjének: „Szenvedek anyádtól. Rosszat akar nekem, én pedig nem bírom tovább ezt a terhet. Gyere haza, amilyen gyorsan csak tudsz, és ments meg ettől a nőtől!”

Kedves Bea!

Igazad van, anyósjelölted még valóban nem fogadott el, amire nyilván megvan a maga oka. Ha más nem, hát az, hogy benne vagy abban a 41 százalékban, aki hasonlít az anyósára. A mama ellenállása egyértelműen jelzi, hogy valójában önmagát utálja, komoly önértékelési zavarai vannak, el is lehet őt minél hamarabb pszichológushoz küldeni. Ellenkező esetben pedig aggódik unokái evolúciós sikeressége miatt, másrészt fia választása egyértelművé teszi számára, hogy a korai bevésődés fázisában arca nem hagyott kellemes emlékeket gyermekében. Ki viselné ezt könnyen?

Az anyósoknak általában tökéletes fiuk van és jóval kevésbé tökéletes menyük. Ez az álláspont esetleg némiképp finomodik az évek alatt, de csodát nem kell várni. Szembesíteni a valósággal – hogy a fia igazából nem pont jó húsban van, hanem dagadt és nem ért a pénzhez, hanem egy smucig disznó-teljesen felesleges, mert ő is épp olyan jól tudja, mint te, nincs szüksége erre az információra. Főleg nem tőled.

Minden tisztességes anyós kényezteti az unokákat és a fiát, ami többek között azt a tevékenységet jelenti, hogy rendszeresen kedvenceiket süti-főzi, s pont úgy, ahogyan ők szeretik, és ami a leglényegesebb, erre csakis ő képes. Általában ezek az ételek macerásak, olajszagúak-mint például a palacsinta, rántott hús, sült krumpli-másrészt roppant gyorsan elfogynak. Ha csak egy kicsit is praktikusan gondolkodunk, miért is vennénk el ezt a lehetőséget tőle? Anyósunk haja lesz büdös, szegény órákig mosogathat, ráadásul az ő lelkét terheli, hogy egészségtelen dolgokkal tömi a gyerekeket. Cserébe igazán megérdemli a dicséretet.

Valójában te is tisztában vagy azzal, hogy anyósod nem tud közétek állni, csakis abban az esetben, ha nem vagytok megfelelően közel egymáshoz. Az űr betöltését, ha nem Teri mama, akkor Peti barátai, kollégái, a hobbija, a kislánya, vagy más nők végzik el. Ennek a résnek mérséklése kettőtök dolga. De az biztos, hogy a láthatások egyedüli vállalása, anyósod orvoshoz fuvarozása, konkrétan az ő feladatainak átvállalása semmiképpen nem szerelemmel tölti el, sokkal inkább hálával. A hála pedig nem más, mint a szerelem sunyi gyilkosa.

Egyszerűbb a világ, ha elfogadjuk, anyósunk nem feltétlenül rajong értünk és van rá esély, hogy majd mi sem fogunk a menyükért. 4000 év nem kis idő, úgy tűnik, tényleg van, ami nem változik.

(Anita)

Hozzászólások